Megvár az induló busz,
Rádköszönnek,
A hentes a neveden szólít,
Halllod a másik hangjában az örömet amikor felveszi a telefont,
Barátaid vannak...
és még lehetne sorolni. Nekem ezek az egyszerű dolgok jelentik a komfortérzést.
Mi van azokkal akiknek ez kevés? Azokkal akik egy BMW-től ájulnak el, azokkal akiknek e legdrágábbb ruha kell vagy azokkal akik celebekkel barátkoznak?
Igénytelen vagyok, hogy ezekre mind nincs késztetésem? Vagy túl egyszerű lennék?
A túl sok jó felemeli az ingerküszöböt is és egy idő után már semmi sem elég.
