Azon gondolkodtam, hogy mi legyen az újabb stabil pont az életemben amihez képest irányt és sebességet, célokat tudnék meghatározni. S rá kellett jönnöm nem túl sok lehetőség adódik. Turbulens, percről- percre változó halmaz az egész világ.
Értékrend, elvek, pillérek nem léteznek már. A pillanatnyi egyéni érdekek alapján működik minden. Ez talán még nem is lenne baj.
A probléma ott kezdődik, hogy az egyéni érdekek megfogalmazói maguk is instabilak és folyamatosan mást és mást akarnak. Olyan könnyű eldobni azt ami van. Mindig jöhet újabb mindenből: gondolat, kocsi, ruhák, munkahely,barát, társ, a gyereknek újabb anya, stb.
A korlátlan konzumálás oda vezetett, hogy magunk is árúvá váltunk, lecserélhetőek lettünk. A konzumálás a szabadság szinonimája. Azt veszek amit akarok. Vajon hogyan voltak szabadok az emberek a pénz és hypermarketek elötti időkben?
