Ma hosszú utat jártam be kér keréken. Azt hittem, hogy bicikliúton nem érhet semmi rossz. Lágy, langyos szellő, napsütés, jó hangulat.

Az út nem volt rövid: Észak Pestről egészen Nagytétényig tartott, majdnem végig kíépített kerékpárúton.

Elöszőr még a pesti oldalon az Árpád hídtól északra sikerült belefutnom a gyönyörű Dunapartot elárasztó tömegépítkezésbe. Vastag por, gépek és munkások a bicikliúton.

Majd az Árpád hídon, a Margitszigeten és a Margit hídon folytatódott a túra. Normális kerekező nem menne ki a híd autozó sávjába, így a gyalogosoknak kell félniük tőlem.

A Battthány térnél kezdődik és kilométereken át tart a villamos vágányok cseréje. A bicikliút aszfaltja gépekkel felvágva. Csúszás, borulás, elütésveszélyes szakasz. Itt óriásít esek, hosszan tartó nyomokat hagyva a bal térdemen.

A Budafoki úttal párhuzamosan sok görkoris és biciklis által kedvelt részen embermagasságú gyom övezi az utat. Kár, hogy soha nem jér erre a kerület büszke polgármestere.

Budafok mögött kies vidékre érek. Szemétlerakások, csővestanyák sora. Az utat felrörték a fák gyökerei. Gyalog is nehezen lenne járható.

Az egészben az  a legrosszab, hogy komoly figyelmet, odafigyelős vezetéstechnikát igényel a túra. Így kikapcsolódás helyett, fáradtan érkezem a célba.